< Zsoltárok 139 >

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
For the choirmaster. A Psalm of David. O LORD, You have searched me and known me.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
You know when I sit and when I rise; You understand my thoughts from afar.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
You search out my path and my lying down; You are aware of all my ways.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Even before a word is on my tongue, You know all about it, O LORD.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
You hem me in behind and before; You have laid Your hand upon me.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
Such knowledge is too wonderful for me, too lofty for me to attain.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Where can I go to escape Your Spirit? Where can I flee from Your presence?
8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
If I ascend to the heavens, You are there; if I make my bed in Sheol, You are there. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
If I rise on the wings of the dawn, if I settle by the farthest sea,
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
even there Your hand will guide me; Your right hand will hold me fast.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
If I say, “Surely the darkness will hide me, and the light become night around me”—
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
even the darkness is not dark to You, but the night shines like the day, for darkness is as light to You.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
For You formed my inmost being; You knit me together in my mother’s womb.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
I praise You, for I am fearfully and wonderfully made. Marvelous are Your works, and I know this very well.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
My frame was not hidden from You when I was made in secret, when I was woven together in the depths of the earth.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Your eyes saw my unformed body; all my days were written in Your book and ordained for me before one of them came to be.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
How precious to me are Your thoughts, O God, how vast is their sum!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
If I were to count them, they would outnumber the grains of sand; and when I awake, I am still with You.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
O God, that You would slay the wicked— away from me, you bloodthirsty men—
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
who speak of You deceitfully; Your enemies take Your name in vain.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Do I not hate those who hate You, O LORD, and detest those who rise against You?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
I hate them with perfect hatred; I count them as my enemies.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Search me, O God, and know my heart; test me and know my concerns.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
See if there is any offensive way in me; lead me in the way everlasting.

< Zsoltárok 139 >