Zsoltárok 139
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
Katoeng kruek zaehoikung hanah. David ih Saam laa. Aw Angraeng, kai to nang pakrong moe, nang panoek.
2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
Kang hnuthaih hoi kang doethaih to na panoek, ka poekhaih hae ahmuen kangthla hoiah na panoek.
3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
Ka caehhaih loklam hoi ka iihhaih doeh nang panoek, ka caehhaih loklamnawk doeh na maat boih.
4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
Ka palai mah lok maeto doeh thui ai vop to mah, toe khenah, Aw Angraeng, nangmah loe panoek boih boeh.
5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
Kai hae nang takui moe, ka nuiah ban na koeng.
6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
To baktih palunghahaih loe kai hanah dawnrai parai han kaom hmuen ah ni oh; sang parai moe, ka phak vawt.
7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Na Muithla khae hoiah naah maw ka caeh thai tih? To tih ai boeh loe na hmaa hoiah nabangah maw ka cawn thai tih?
Van ah ka caeh tahang cadoeh, to ah nang na oh; taprong thungah kang song cadoeh, khenah, to ah nang na oh. (Sheol h7585)
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
Akhawnbang ih pakhraeh to ka tawnh moe, tuipui zaeh ahmuen kangthla ah ka zawk langlacadoeh;
10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
na ban hoiah kai nang zae ueloe, na bantang ban hoiah nang patawn tih.
11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Vinghaih mah kai na khuk khoep tangtang tih boeh, tiah ka thuih cadoeh, ka taengah aanghaih to om tih.
12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
Ue, vinghaih mah kai na khuk thai mak ai; khoving loe khodai baktiah aang tih; nang hanah loe vinghaih hoi aanghaih to anghmong.
13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Ka tak thung ih angannawk loe nangmah ni na sak; kam no zokthung ah ka oh naah nang khuk hmoek boeh.
14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
Kai hae zitthok hoi dawnrai koi kaom ah nang sak pongah, nang to kang pakoeh han; na sak ih hmuennawk loe dawnrai han oh, tiah ka hinghaih mah kahoih ah panoek.
15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
Kai hae sak naah kathuk koek ahmuen ah tamquta hoiah nang sak; ka takpum hae nang khae hoiah anghawk thai ai.
16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
Kacung ai ah sak ih, ka takpum hae mik hoiah na hnuk boeh; nihcae ih krang to om ai vop moe, mi doeh om ai naah, ka sak ih hmuennawk to na cabu thungah na tarik boih boeh.
17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
Aw Sithaw, na poekhaihnawk loe kai hanah atho oh parai! Kroeklaek ai khoek to kawk!
18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
Ka kroek nahaeloe, savuet pongah pop kue tih; kang thawk tahang naah, nang khaeah ni ka oh poe vop.
19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
Aw Angraeng, kasae kaminawk loe na hum tangtang tih; to pongah nangcae athii anghae kaminawk, kai khae hoi kangthla ah om oh.
20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
Nihcae mah nang to kasae thuih o moe, na misanawk mah na hmin to atho kaom ai ah patoh o boeh.
21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Aw Angraeng, nang hnuma kaminawk to ka hnukma moe, nang misa angthawk thuih kaminawk to ka panuet na ai maw?
22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
Nihcae to ka hnukma tangtang, nihcae loe ka misa ah ni ka poek.
23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
Aw Sithaw, na pakrong ah loe, ka palungthin hae panoek pae ah; na tanoek ah loe, ka poekhaihnawk hae panoek ah.
24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
Sethaih loklam to ka pazui maw pazui ai tito khen ah loe, dungzan loklam ah na caeh haih ah.
