Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

De David. Quiero celebrarte, Yahvé, con todo mi corazón, porque oíste las palabras de mi boca; quiero cantarte delante de los reyes.

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

Me postraré ante tu santo Templo, y alabaré tu Nombre por tu misericordia y tu fidelidad; porque has engrandecido tu Palabra sobre todas las cosas.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

El día en que (te) invoqué Tú me oíste y multiplicaste la fuerza en mi alma.

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

Te alabarán, Yahvé, todos los reyes de la tierra cuando hayan oído los oráculos de tu boca;

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

y cantarán los caminos de Yahvé: “Grande es ciertamente la gloria de Yahvé.

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

Sí, Yahvé, siendo excelso, pone los ojos en el humilde y mira como lejos de sí al soberbio.”

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Cuando camino en medio de la tribulación, Tú conservas mi vida; tiendes tu mano contra la ira de mis enemigos, y tu diestra me salva.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Yahvé acabará para mí lo que ha comenzado. Yahvé, tu misericordia permanece eternamente; no abandones la obra de tus manos.