Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

Slavim te, Gospode, od svega srca svojega, pred bogovima pjevam tebi.

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

Poklanjam se pred svetom crkvom tvojom, i slavim ime tvoje, za dobrotu tvoju i za istinu tvoju; jer si po svakom imenu svom podigao rijeè svoju.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

U dan, u koji zazvah, ti si me uslišio, dunuo slobodu u dušu moju.

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

Slaviæe te, Gospode, svi carevi zemaljski, kad èuju rijeèi usta tvojih;

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

I pjevaæe putove Gospodnje, jer je velika slava Gospodnja.

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

Jer je visok Gospod, i vidi niskoga, i visokoga izdaleka poznaje.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Ako poðem u tuzi, ti æeš me oživiti; na zloæu neprijatelja mojih pružiæeš ruku svoju i zakloniæe me desnica tvoja.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Gospod æe svršiti za mene. Gospode! milost je tvoja dovijeka; djela ruku svojih ne ostavljaj.