Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

Av David. Jeg vil prise dig av hele mitt hjerte, for gudenes øine vil jeg lovsynge dig.

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

Jeg vil kaste mig ned foran ditt hellige tempel, og jeg vil prise ditt navn for din miskunnhets og din trofasthets skyld; for du har gjort ditt ord herlig, mere enn alt ditt navn.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

Den dag jeg ropte, svarte du mig; du gjorde mig frimodig, i min sjel kom det styrke.

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

Herre! Alle jordens konger skal prise dig når de får høre din munns ord.

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

Og de skal synge om Herrens veier; for Herrens ære er stor,

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

for Herren er ophøiet, og han ser til den ringe, og den stolte kjenner han langt fra.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Om jeg vandrer midt i trengsel, holder du mig i live; mot mine fienders vrede rekker du ut din hånd, og du frelser mig ved din høire hånd.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Herren vil fullføre sin gjerning for mig. Herre, din miskunnhet varer evindelig; opgi ikke dine henders gjerninger!