Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

ipsi David confitebor tibi Domine in toto corde meo quoniam audisti verba oris mei in conspectu angelorum psallam tibi

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

adorabo ad templum sanctum tuum et confitebor nomini tuo super misericordia tua et veritate tua quoniam magnificasti super omne nomen sanctum tuum

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

in quacumque die invocavero te exaudi me multiplicabis me in anima mea virtute

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

confiteantur tibi Domine omnes reges terrae quia audierunt omnia verba oris tui

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

et cantent in viis Domini quoniam magna gloria Domini

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

quoniam excelsus Dominus et humilia respicit et alta a longe cognoscit

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

si ambulavero in medio tribulationis vivificabis me super iram inimicorum meorum extendisti manum tuam et salvum me fecit dextera tua

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Dominus retribuet propter me Domine misericordia tua in saeculum opera manuum tuarum ne dispicias