Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

Ipsi David. Confitebor tibi Domine in toto corde meo: quoniam audisti verba oris mei. In conspectu angelorum psallam tibi:

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

adorabo ad templum sanctum tuum, et confitebor nomini tuo. Super misericordia tua, et veritate tua: quoniam magnificasti super omne, nomen sanctum tuum.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

In quacumque die invocavero te, exaudi me: multiplicabis in anima mea virtutem.

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

Confiteantur tibi Domine omnes reges terræ: quia audierunt omnia verba oris tui:

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

Et cantent in viis Domini: quoniam magna est gloria Domini.

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

Quoniam excelsus Dominus, et humilia respicit: et alta a longe cognoscit.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Si ambulavero in medio tribulationis, vivificabis me: et super iram inimicorum meorum extendisti manum tuam, et salvum me fecit dextera tua.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Dominus retribuet pro me: Domine misericordia tua in sæculum: opera manuum tuarum ne despicias.