Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

Ipsi David. [Confitebor tibi, Domine, in toto corde meo, quoniam audisti verba oris mei. In conspectu angelorum psallam tibi;

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

adorabo ad templum sanctum tuum, et confitebor nomini tuo: super misericordia tua et veritate tua; quoniam magnificasti super omne, nomen sanctum tuum.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

In quacumque die invocavero te, exaudi me; multiplicabis in anima mea virtutem.

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

Confiteantur tibi, Domine, omnes reges terræ, quia audierunt omnia verba oris tui.

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

Et cantent in viis Domini, quoniam magna est gloria Domini;

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

quoniam excelsus Dominus, et humilia respicit, et alta a longe cognoscit.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Si ambulavero in medio tribulationis, vivificabis me; et super iram inimicorum meorum extendisti manum tuam, et salvum me fecit dextera tua.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Dominus retribuet pro me. Domine, misericordia tua in sæculum; opera manuum tuarum ne despicias.]