Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

Dávidtól. Magasztallak egész szívemmel, szemben az istenekkel, zengek neked.

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

Leborulok szent templomod felé és magasztalom nevedet szeretetedért és hüségedért, mert, nagygyá tetted minden neved fölött a szavadat.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

A mely napon hivtalak, meghallgattál; büszkévé teszel, lelkemben erő van.

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

Magasztaljanak téged, Örökkévaló, mind a föld királyai, mert hallották szájad szavait,

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

és énekeljék meg az Örökkévaló útjait, mert nagy az Örökkévaló dicsősége.

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

Mert magas az Örökkévaló, de látja az alacsonyt s a fenhéjázót messziről ismeri.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Ha járok szorongatás közepette, életben tartasz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, s megsegít engem a te jobbod.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Az Örökkévaló végez érettem; Örökkévaló, kegyelmed örökké tart, kezeid műveit ne hagyd cserben!