Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

Davids. Ich danke dir von ganzem Herzen; vor den Göttern will ich dir lobsingen.

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

Ich will anbeten zu deinem heiligen Tempel und deinem Namen danken für deine Güte und Treue; denn du hast deinen Namen über alles herrlich gemacht durch dein Wort.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

Wenn ich dich anrufe, so erhörst du mich und gibst meiner Seele große Kraft.

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

Es danken dir, HERR, alle Könige auf Erden, daß sie hören das Wort deines Mundes,

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

und singen auf den Wegen des HERRN, daß die Ehre des HERRN groß sei.

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

Denn der HERR ist hoch und sieht auf das Niedrige und kennt die Stolzen von ferne.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Wenn ich mitten in der Angst wandle, so erquickst du mich und streckst deine Hand über den Zorn meiner Feinde und hilfst mir mit deiner Rechten.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Der HERR wird's für mich vollführen. HERR, deine Güte ist ewig. Das Werk deiner Hände wollest du nicht lassen.