Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

De David. Je veux Te louer de tout mon cœur, et te célébrer en la présence de Dieu;

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

me prosterner dans ton saint temple, et louer ton nom, car tu es bon et fidèle! Tu as donné à ta promesse des effets qui dépassent toute ta renommée.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

Quand je criai, tu m'exauças, tu m'enhardis, donnant force à mon âme.

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

Éternel, tous les rois de la terre te loueront, à l'ouïe des promesses sorties de ta bouche;

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

et ils célébreront les voies de l'Etemel, car la gloire de l'Éternel est grande.

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

L'Éternel est élevé, Il découvre l'humble, et de loin Il reconnaît le superbe.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Si je chemine au milieu des angoisses, tu me redonnes la vie, tu opposes ta main à la fureur de mes ennemis, et ta droite me délivre.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

L'Éternel agira pour moi jusques au bout. Seigneur, ta miséricorde est éternelle, ne laisse pas tomber les œuvres de tes mains!