Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

[A Psalm] of David. I will give thee thanks with my whole heart: before the gods will I sing praises unto thee.

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

I will worship toward thy holy temple, and give thanks unto thy name for thy lovingkindness and for thy truth: for thou hast magnified thy word above all thy name.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

In the day that I called thou answeredst me, thou didst encourage me with strength in my soul.

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

All the kings of the earth shall give thee thanks, O LORD, for they have heard the words of thy mouth.

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

Yea, they shall sing of the ways of the LORD; for great is the glory of the LORD.

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

For though the LORD be high, yet hath he respect unto the lowly: but the haughty he knoweth from afar.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Though I walk in the midst of trouble, thou wilt revive me; thou shalt stretch forth thine hand against the wrath of mine enemies, and thy right hand shall save me.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

The LORD will perfect that which concerneth me: thy mercy, O LORD, [endureth] for ever; forsake not the works of thine own hands.