Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

“By David.” I will praise thee with my whole heart: before [thee], O God, will I sing praise unto thee.

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

I will bow myself down before thy holy temple, and I will thank thy name for thy kindness and for thy truth; for thou hast magnified above all thy name thy promise.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

On the day when I called didst thou answer me, and raise me up with strength in my soul.

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

All the kings of the earth will give thanks unto thee, O Lord, when they hear the promises of thy mouth.

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

And they will sing on the ways of the Lord; for great is the glory of the Lord.

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

For exalted is the Lord, yet doth he regard the lowly; but the proud he punisheth from afar.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

If I should walk in the midst of distress, thou wilt revive me: against the wrath of my enemies wilt thou stretch forth thy hand, and thy right hand will save me.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

The Lord will accomplish [all] in my behalf; O Lord, thy kindness endureth for ever: the works of thy own hands do not abandon.