Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

A Psalm for David, of Aggaeus and Zacharias. I will give thee thanks, O Lord, with my whole heart; and I will sing psalms to thee before the angels; for thou hast heard all the words of my mouth.

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

I will worship toward thy holy temple, and give thanks to thy name, on account of thy mercy and thy truth; for thou hast magnified thy holy name above every thing.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

In whatsoever day I shall call upon thee, hear me speedily; thou shalt abundantly provide me with thy power in my soul.

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

Let all the kings of the earth, o Lord, give thanks unto thee; for they have heard all the words of thy mouth.

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

And let them sing in the ways of the Lord; for great is the glory of the Lord.

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

For the Lord is high, and [yet] regards the lowly; and he knows high things from afar off.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Though I should walk in the midst of affliction, thou wilt quicken me; thou hast stretched forth thine hands against the wrath of mine enemies, and thy right hand has saved me.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

O Lord, thou shalt recompense [them] on my behalf: thy mercy, O Lord, [endures] for ever: overlook not the works of thine hands.