Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

Magahatag ako kanimo sa mga pasalamat uban sa bug-os ko nga kasingkasing: Sa atubangan sa mga dios, magaawit ako kanimo ug mga pagdayeg.

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

Magasimba ako patumong sa imong templo nga balaan, Ug magahatag ako ug mga pasalamat sa imong ngalan, tungod sa imong mahigugmaong-kalolot ug sa imong kamatuoran: Kay gipadaku mo ang imong pulong ibabaw sa bug-os mong ngalan.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

Sa adlaw nga ako nagsangpit, ikaw mitubag kanako, Gidasig mo ako nga adunay kaligon sa akong kalag.

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

Ang tanang mga hari sa yuta managhatag kanimo sa mga pasalamat, Oh Jehova, Kay nabati nila ang mga pulong nga gikan sa imong baba.

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

Oo, manag-awit (sila) sa mga dalan ni Jehova; Kay daku ang himaya ni Jehova.

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

Kay bisan pa hataas si Jehova apan siya nagatagad sa mapinaubsanon; Apan ang palabilabihon naila na niya gikan pa sa halayo.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Bisan pa ako magalakaw sa kinataliwad-an sa kasamok, ikaw magahatag ug kinabuhi kanako; Batok sa kaligutgut sa akong mga kaaway, pagatuy-oron mo ang imong kamot, Ug ang imong toong kamot magaluwas kanako.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Si Jehova magahingpit niadtong tanan nga mahitungod kanako; Ang imong mahigugmaong-kalolot, Oh Jehova, nagapadayon sa walay katapusan; Ayaw pagbiyai ang mga buhat sa imong kaugalingong mga kamot.