Zsoltárok 138

1 Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

Pasalamatan ko ikaw sa tibuok nako nga kasingkasing; atubangan sa mga dios mag-awit ako ug mga pagdayeg kanimo.

2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

Moyukbo ako atubangan sa imong balaan nga templo ug pasalamatan ang imong ngalan tungod sa imong matinud-anon nga kasabotan ug tungod sa imong pagkamatinud-anon. Gihimo nimong mahinungdanon ang imong pulong ug ang imong ngalan labaw pa kay sa uban nga mga butang.

3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

Sa panahon nga nagsangpit ako kanimo, gitubag mo ako; gidasig ug gilig-on mo ang akong kalag.

4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

Ang tanang mga hari sa kalibotan magpasalamat kanimo, Yahweh, kay madunggan nila ang mga pulong gikan sa imong baba.

5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

Sa pagkatinuod, mag-awit (sila) sa mga buhat ni Yahweh, kay dako ang himaya ni Yahweh.

6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

Bisan tuod halangdon si Yahweh, gitagad gihapon niya ang anaa sa ubos, apan mipahilayo sa nasayran niya nga mapahitas-on.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Bisan maglakaw ako taliwala sa kakuyaw, panalipdan nimo ang akong kinabuhi; santaon nimo pinaagi sa imong kamot ang kapungot sa akong mga kaaway, ug ang tuo nimo nga kamot maoy magluwas kanako.

8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Nag-uban si Yahweh kanako hangtod sa kataposan; ang imong matinud-anon nga kasabotan, Yahweh, molungtad hangtod sa kahangtoran. Ayaw (sila) talikdi nga hinimo sa imong mga kamot.