Zsoltárok 137

1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.

KIT momoder ni kailan pilap en Papel akan o sangesang, ni at tamanda Sion.

2 A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,

Kit langadar at arp akan nin tuka kan, me mi wasa o,

3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!

Pwe me sali kit edi inda, sen kaul, o sen pereperen ni at mamaiei: Komail wiai ong kit kaul apot duen Sion.

4 Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!

Iaduen at pan kak wiada kaul ong Ieowa nan sap en men wai?

5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!

Ma i pan monoke uk ala Ierusalem, pa i pali maun ap pil pan monokinokla.

6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!

Lo i pan pas ong pan ngatangat ai, ma i solar pan taman uk adar, ma i solar pan peren kida Ierusalem mon meakaros.

7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!

Maing Ieowa, kom kotin tamanda en men Edom ar lokolokaia ni ran apwal en Ierusalem: Kawela, kawela lao lel ong nan pwel!

8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!

Toun Papel, morsued koe, re meid pai, me pan wiai ong uk duen me koe wiadar!

9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!

Meid pai ir, me pan koledi noum seri pwelel o kasuk pasang nin takai!