< Zsoltárok 137 >

1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
On the floodis of Babiloyne there we saten, and wepten; while we bithouyten on Syon.
2 A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,
In salewis in the myddil therof; we hangiden vp oure orguns.
3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
For thei that ledden vs prisoners; axiden vs there the wordis of songis. And thei that ledden awei vs seiden; Synge ye to vs an ympne of the songis of Syon.
4 Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
Hou schulen we singe a songe of the Lord; in an alien lond?
5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
If Y foryete thee, Jerusalem; my riyt hond be youun to foryeting.
6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
Mi tunge cleue to my chekis; if Y bithenke not on thee. If Y purposide not of thee, Jerusalem; in the bigynnyng of my gladnesse.
7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
Lord, haue thou mynde on the sones of Edom; for the dai of Jerusalem. Whiche seien, Anyntische ye, anyntische ye; `til to the foundement ther ynne.
8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
Thou wretchid douyter of Babiloyne; he is blessid, that `schal yelde to thee thi yelding, which thou yeldidist to vs.
9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!
He is blessid, that schal holde; and hurtle doun hise litle children at a stoon.

< Zsoltárok 137 >