Zsoltárok 137

1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.

At [the] rivers of - Babylon there we sat also we wept when remembered we Zion.

2 A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,

On poplars in [the] midst of it we hung up harps our.

3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!

For there they asked us captors our words of a song and mockers our gladness sing for us one of [the] song[s] of Zion.

4 Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!

How? will we sing [the] song of Yahweh on ground of foreignness.

5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!

If I will forget you O Jerusalem may it forget right [hand] my.

6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!

May it cleave tongue my - to palate my if not I will remember you if not I will lift up Jerusalem above [the] chief of joy my.

7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!

Remember O Yahweh - to [the] people of Edom [the] day of Jerusalem who were saying lay bare - lay bare to the foundation in it.

8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!

O daughter of Babylon that is about to be destroyed how blessed! [is one] who he will repay to you dealing your that you dealt to us.

9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!

How blessed! - [is one] who he will seize and he will smash children your to the rock.