< Zsoltárok 137 >

1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
我們曾在巴比倫的河邊坐下, 一追想錫安就哭了。
2 A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,
我們把琴掛在那裏的柳樹上;
3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
因為在那裏,擄掠我們的要我們唱歌, 搶奪我們的要我們作樂,說: 給我們唱一首錫安歌吧!
4 Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
我們怎能在外邦唱耶和華的歌呢?
5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
耶路撒冷啊,我若忘記你, 情願我的右手忘記技巧!
6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
我若不記念你, 若不看耶路撒冷過於我所最喜樂的, 情願我的舌頭貼於上膛!
7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
耶路撒冷遭難的日子, 以東人說:拆毀!拆毀! 直拆到根基! 耶和華啊,求你記念這仇!
8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
將要被滅的巴比倫城啊, 報復你像你待我們的,那人便為有福!
9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!
拿你的嬰孩摔在磐石上的, 那人便為有福!

< Zsoltárok 137 >