Zsoltárok 137

1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.

Ba: bilone hano bega: ninia da fi dialu. Amogawi, ninia da Saione Moilai Bai Bagade dawa: beba: le, fofagini dinanu.

2 A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat,

Ninia da ‘yodima’ ifa damana, ninia sani baidama gosagisi.

3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!

Dunu amo da nini gagulaligi, ilia da ninima amane sia: i, “Ninia hahawane nabima: ne, Saione ea hou olelema: ne, gesami hea: ma.”

4 Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!

Be ninia da habodane ga fi soge ganodini, Hina Godema nodone gesami hea: ma: bela: ?

5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!

Yelusaleme! Na da di gogolesea, na da sani baidama bu hamedafa dumu da defea.

6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!

Na da di gogolesea, amola di da na baligili hahawane hou bai diala amo hame dawa: sea, na da bu gesami hea: mu logo hamedafa ba: mu da defea.

7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!

Hina Gode! Idome dunu ilia da Yelusaleme doagala: le, hasalasi dagoi, Dia amo hou bu dawa: ma. Ilia amane sia: i, “Yelusaleme dafawanedafa muguluma.” Dia amo hou bu dawa: ma.

8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!

Ba: bilone moilai bai bagade! Di da gugunufinisi dagoi ba: mu. Di da ninima wadela: i hou bagade hamobeba: le, nowa da dima se dabe iasea, da hahawane bagade ba: mu.

9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!

E da dia mano dudubu amo sasamogene, gele da: iya gisalu gagala: mu da defea.