Zsoltárok 132
1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
«Yuqirigha chiqish naxshisi» I Perwerdigar, Dawut üchün u tartqan barliq jebir-japalarni yad etkeysen;
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
U Perwerdigargha qandaq qesem ichken, Yaquptiki qudret Igisige qandaq wede qilghan: —
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
«Perwerdigargha turar jayni, Yaqupning qudretlik Igisige makanni tapmighuche, Öyümdiki hujrigha kirmeymen, Kariwattiki körpemge chiqmaymen, Közümge uyquni, Qapaqlirimgha mügdeshni bermeymen».
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Mana, biz uning xewirini Efratahda angliduq; Uni ormanliq étizlardin taptuq;
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Uning turar jaylirigha bérip kireyli, Uning textiperi aldida sejde qilayli;
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Ornungdin turghin, i Perwerdigar, Sen qudritingning ipadisi ehde sanduqung bilen, Öz aramgahinggha kirgin!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Kahinliring heqqaniyliq bilen kiyindürülsun, Mömin bendiliring tentenilik awazni yangratsun!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Qulung Dawut üchün, Özüng mesih qilghiningning yüzini yandurmighaysen;
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
Perwerdigar Öz heqiqiti bilen Dawutqa shu qesemni qildi, U uningdin héch yanmaydu: — U: — «Öz pushtingdin chiqqan méwidin birsini textingde olturghuzimen;
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Perzentliring Méning ehdemni, Hem Men ulargha ögitidighan agah-guwahlirimni tutsa, Ularning perzentliri menggüge textingde olturidu» — dégen.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Chünki Perwerdigar Zionni tallighan; U Öz makani üchün uni xalighan.
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
Mana U: — «Bu menggüge bolidighan aramgahimdur; Mushu yerde turimen; Chünki Men uni xalaymen.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Men uning rizqini intayin zor beriketleymen; Uning yoqsullirini nan bilen qandurimen;
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Uning kahinlirigha nijatliqni kiygüzimen, Uning mömin bendiliri shadliqtin tentenilik awazni yangritidu.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Men bu yerde Dawutning münggüzini bixlandurimen; Özümning mesih qilghinim üchün yoruq bir chiragh békitkenmen;
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Uning düshmenlirige shermendilikni kiygüzimen; Emma uning kiygen taji béshida ronaq tapidu» — dédi.
