< Zsoltárok 132 >

1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Un cántico de los peregrinos que van a Jerusalén. Señor, acuérdate de David, y todo por lo que él pasó.
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Él hizo una promesa al Señor, un pacto al Dios de Jacob:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
“No iré a casa, no iré a la cama,
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
no me iré a dormir, ni tomaré una siesta,
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
hasta que haya encontrado un lugar donde el Señor pueda vivir, un hogar para el Dios de Jacob”.
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
En Efrata, oímos hablar del arca del pacto, y la encontramos en los campos de Yagar.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Vayamos al lugar donde mora el Señor y postrémonos ante sus pies en adoración.
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Ven, Señor, y entra a tu casa, tú y tu arca poderosa.
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Que tus sacerdotes se revistan de bondad; que los que te son leales griten de alegría.
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Por el bien David, tu siervo, no le des a la espalda a tu ungido.
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
El Señor le hizo una promesa solemne a David, una que él una rompería, “pondré a uno de tus descendientes en tu trono.
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Si tus hijos siguen mis leyes y los acuerdos que les enseñe, también sus descendientes se sentarán en el trono para siempre”.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Porque el Señor ha escogido a Sión, y quiso hacer su trono allí, diciendo:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
“Esta siempre será mi casa; aquí es donde he de morar.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Proveeré a las personas de la ciudad todo lo que necesiten; alimentaré al pobre.
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Revestiré a sus sacerdotes con salvación; y los que le son leales gritarán de alegría.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Haré el linaje de David aún más poderoso. He preparado una lámpara para mi ungido.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Humillaré a sus enemigos, pero las coronas que él use brillarán fuertemente”.

< Zsoltárok 132 >