Zsoltárok 132
1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Ein song til høgtidsferderne. Herre, kom i hug for David all hans møda!
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Han som svor for Herren, lova Jakobs velduge:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
«Ikkje gjeng eg inn i mitt heimetjeld, ikkje stig eg upp på lega i mi seng,
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
ikkje unner eg augo svevn, ikkje augneloki ein blund,
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
fyrr eg finn ein stad for Herren, ein bustad for Jakobs velduge.»
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Sjå, me høyrde um henne i Efrata, so fann me henne i skogbygdi.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Lat oss ganga til hans bustad, lat oss tilbeda for hans fotskammel!
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Statt upp, Herre, og kom til din kvilestad, du og ditt veldes kista!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Prestarne dine klæde seg i rettferd, og dine trugne ropa med fagnad!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
For David, din tenars skuld vis ikkje frå deg åsyni åt den du hev salva!
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
Herren hev svore David ein sann eid, den gjeng han ikkje ifrå: «Av di livsfrukt vil eg setja kongar på din stol.
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Dersom dine søner held mi pakt og mine vitnemål som eg skal læra deim, so skal og deira søner æveleg og alltid sitja på din kongsstol.»
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
For Herren hev valt seg Sion, han ynskte det til sin bustad:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
«Dette er min kvilestad for all tid, her vil eg bu, for det hev eg ynskt.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Maten her vil eg rikleg signa, dei fatige vil eg metta med brød,
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
og prestarne vil eg klæda med frelsa, og dei gudlege skal ropa høgt av fagnad.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Der vil eg lata veksa upp eit horn for David, der hev eg stelt til ei lampa for den eg hev salva.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Hans fiendar vil eg klæda med skam, men yver honom skal hans kruna stråla.»
