Zsoltárok 132
1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Canticum graduum. Memento, Domine, David, et omnis mansuetudinis ejus:
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
sicut juravit Domino; votum vovit Deo Jacob:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
Si introiero in tabernaculum domus meæ; si ascendero in lectum strati mei;
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
si dedero somnum oculis meis, et palpebris meis dormitationem,
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
et requiem temporibus meis, donec inveniam locum Domino, tabernaculum Deo Jacob.
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Ecce audivimus eam in Ephrata; invenimus eam in campis silvæ.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Introibimus in tabernaculum ejus; adorabimus in loco ubi steterunt pedes ejus.
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Surge, Domine, in requiem tuam, tu et arca sanctificationis tuæ.
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Sacerdotes tui induantur justitiam, et sancti tui exsultent.
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Propter David servum tuum non avertas faciem christi tui.
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
Juravit Dominus David veritatem, et non frustrabitur eam: De fructu ventris tui ponam super sedem tuam.
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Si custodierint filii tui testamentum meum, et testimonia mea hæc quæ docebo eos, et filii eorum usque in sæculum sedebunt super sedem tuam.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Quoniam elegit Dominus Sion: elegit eam in habitationem sibi.
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
Hæc requies mea in sæculum sæculi; hic habitabo, quoniam elegi eam.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Viduam ejus benedicens benedicam; pauperes ejus saturabo panibus.
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Sacerdotes ejus induam salutari, et sancti ejus exsultatione exsultabunt.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Illuc producam cornu David; paravi lucernam christo meo.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Inimicos ejus induam confusione; super ipsum autem efflorebit sanctificatio mea.
