Zsoltárok 132
1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Canto dei pellegrinaggi. Ricordati, o Eterno, a favor di Davide, di tutte le sue fatiche:
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
com’egli giurò all’Eterno e fece voto al Potente di Giacobbe, dicendo:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
Certo, non entrerò nella tenda della mia casa, né salirò sul letto ove mi corico,
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
non darò sonno ai miei occhi, né riposo alle mie palpebre,
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
finché abbia trovato un luogo per l’Eterno, una dimora per il Potente di Giacobbe.
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Ecco abbiamo udito che l’Arca era in Efrata; l’abbiam trovata nei campi di Jaar.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Andiamo nella dimora dell’Eterno, adoriamo dinanzi allo sgabello de’ suoi piedi!
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Lèvati, o Eterno, vieni al luogo del tuo riposo, tu e l’Arca della tua forza.
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
I tuoi sacerdoti siano rivestiti di giustizia, e giubilino i tuoi fedeli.
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Per amor di Davide tuo servitore, non respingere la faccia del tuo unto.
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
L’Eterno ha fatto a Davide questo giuramento di verità, e non lo revocherà: Io metterò sul tuo trono un frutto delle tue viscere.
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Se i tuoi figliuoli osserveranno il mio patto e la mia testimonianza che insegnerò loro, anche i loro figliuoli sederanno sul tuo trono in perpetuo.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Poiché l’Eterno ha scelto Sion, l’ha desiderata per sua dimora.
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
Questo è il mio luogo di riposo in eterno; qui abiterò, perché l’ho desiderata.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Io benedirò largamente i suoi viveri, sazierò di pane i suoi poveri.
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
I suoi sacerdoti li vestirò di salvezza, e i suoi fedeli giubileranno con gran gioia.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Quivi farò crescere la potenza di Davide, e quivi terrò accesa una lampada al mio unto.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
I suoi nemici li vestirò di vergogna, ma su di lui fiorirà la sua corona.
