Zsoltárok 132
1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Ricordati, Signore, di Davide, di tutte le sue prove, Canto delle ascensioni.
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
quando giurò al Signore, al Potente di Giacobbe fece voto:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
«Non entrerò sotto il tetto della mia casa, non mi stenderò sul mio giaciglio,
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
non concederò sonno ai miei occhi né riposo alle mie palpebre,
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
finché non trovi una sede per il Signore, una dimora per il Potente di Giacobbe».
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Ecco, abbiamo saputo che era in Efrata, l'abbiamo trovata nei campi di Iàar.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Entriamo nella sua dimora, prostriamoci allo sgabello dei suoi piedi.
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Alzati, Signore, verso il luogo del tuo riposo, tu e l'arca della tua potenza.
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
I tuoi sacerdoti si vestano di giustizia, i tuoi fedeli cantino di gioia.
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Per amore di Davide tuo servo non respingere il volto del tuo consacrato.
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
Il Signore ha giurato a Davide e non ritratterà la sua parola: «Il frutto delle tue viscere io metterò sul tuo trono!
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Se i tuoi figli custodiranno la mia alleanza e i precetti che insegnerò ad essi, anche i loro figli per sempre sederanno sul tuo trono».
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Il Signore ha scelto Sion, l'ha voluta per sua dimora:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
«Questo è il mio riposo per sempre; qui abiterò, perché l'ho desiderato.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Benedirò tutti i suoi raccolti, sazierò di pane i suoi poveri.
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Rivestirò di salvezza i suoi sacerdoti, esulteranno di gioia i suoi fedeli.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Là farò germogliare la potenza di Davide, preparerò una lampada al mio consacrato.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Coprirò di vergogna i suoi nemici, ma su di lui splenderà la corona».
