Zsoltárok 132
1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Abụ nrigo. O Onyenwe anyị, cheta Devid, nʼihe niile bụ ndị ọ gbakụtara azụ.
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Ọ ṅụrụ iyi nye Onyenwe anyị, kwee nkwa nye Onye dị ukwuu nke Jekọb:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
“Agaghị m abanye nʼime ụlọ m maọbụ rigoo nʼihe ndina m,
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
agaghị m arahụ ụra, egbugbere anya m agaghị atụ oru ụra,
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
tutu ruo mgbe m chọtaara Onyenwe anyị ọnọdụ ebe obibi nye Onye dị ukwuu nke Jekọb.”
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Anyị nụrụ ihe banyere ya nʼEfrata, anyị chọtara ya nʼubi niile nke Jearim.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
“Ka anyị gaa na-ebe obibi ya; ka anyị kpọọ isiala nʼebe ihe mgbakwasị ụkwụ ya.
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
‘Bilie, Onyenwe anyị, bata nʼebe izuike gị, gị na igbe ọgbụgba ndụ nke ike gị.
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Ka ndị nchụaja gị yiri ezi omume gị dịka uwe; ka ndị gị kwesiri ntụkwasị obi bụọ abụ nʼihi ọṅụ.’”
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Nʼihi ohu gị, bụ Devid, agbakụtala onye gị e tere mmanụ azụ.
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
Onyenwe anyị ṅụrụ Devid iyi nʼeziokwu, bụ iyi nke ọ gaghị esi na ya laghachi azụ: “Otu nʼime ụmụ gị, ka m ga-eme ka ọ nọdụ nʼocheeze gị,
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
ọ bụrụ na ụmụ ndị ikom gị edebe ọgbụgba ndụ m na ụkpụrụ niile m kuziri ha, mgbe ahụ ụmụ ha ga-anọdụ ala nʼocheeze gị ruo mgbe ebighị ebi.”
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Nʼihi na Onyenwe anyị ahọrọla Zayọn, ọ bụ ọchịchọ obi ya ime ya ebe obibi ya;
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
“Ebe a bụ ebe izuike m ruo mgbe ebighị ebi, ebe a ka ocheeze m ga-adịkwa, nʼihi na ọ bụ ihe m chọrọ.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Aga m eji ọtụtụ nri dị iche iche gọzie ya; aga m eji nri mee ka afọ ju ndị ogbenye ya.
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Aga m eji nzọpụta yinye ndị nchụaja ya niile dịka uwe, ndị nsọ ya ga-abụ abụ nʼihi ọṅụ.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
“Nʼebe a ka m ga-eme ka mpi puputara Devid ma debekwa oriọna nʼihi onye m e tere mmanụ.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Aga m eyikwasị ndị iro ya ihere dịka uwe ma aga eji okpueze mara mma chọọ isi ya mma.”
