Zsoltárok 132
1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Zarándoklás éneke. Emlékezzél meg, Örökkévaló, Dávid számára mind az ő sanyargásáról.
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Aki megesküdött az Örökkévalónak; fogadást tett Jákób hatalmasának:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
nem megyek be házam sátrába, nem szállok föl ágyam nyoszolyájára,
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
nem engedek álmot szemeimnek, szempilláimnak szendergést,
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
mígnem találok helyet az Örökkévalónak; lakást Jákób hatalmasának.
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Íme, hallottuk Efrátban, találtuk az erdő mezejében.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Hadd menjünk be lakásába, boruljunk le lábai zsámolyához!
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Kelj föl, Örökkévaló, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája.
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Papjaid öltözzenek igazságba és jámboraid ujjongjanak!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Dávid szolgád miatt ne utasítsd vissza fölkentednek arczát.
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
Megesküdött az Örökkévaló Dávidnak igazában, a mitől el nem tér: Tested gyümölcséből valót helyezek a te trónodra;
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
ha fiaid megőrzik szövetségemet s bizonyságomat, melyre őket tanítom, fiaik is mindenkorig üljenek a te trónodon!
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Mert kiválasztotta az Örökkévaló Cziónt, megkívánta azt magának lakóhelyül:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
ez nyugvóhelyem mindenkorra, itt fogok lakni, mert megkivántam azt.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Eleségét áldva áldom, szűkölködőit jóllakatom kenyérrel,
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
papjait meg üdvbe öltöztetem, és jámborai ujjongva ujjonganak.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Ott sarjasztok szarvat Dávidnak, elrendezek mécsest fölkentemnek.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig tündöklik koszorúja.
