Zsoltárok 132
1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Wallfahrtslieder. Gedenke, Jahwe, David, all' seine Mühsal!
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
ihm, der Jahwe schwur, dem Starken Jakobs gelobte:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
“Ich will mein Wohngezelt nicht betreten, noch das Bett meines Lagers besteigen,
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
“will meinen Augen keinen Schlaf gönnen, meinen Wimpern keinen Schlummer,
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
“bis ich für Jahwe eine Stätte gefunden, eine Wohnung für den Starken Jakobs.”
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Siehe, wir haben von ihr gehört in Ephrat, haben sie gefunden in Waldgefilden.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Laßt uns in seine Wohnung eingehen, vor dem Schemel seiner Füße niederfallen!
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Brich auf, Jahwe, nach deiner Ruhestätte, du und deine mächtige Lade!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Deine Priester seien angethan mit rechtem Verhalten, und deine Frommen mögen jubeln!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Um deines Knechtes Davids willen weise deinen Gesalbten nicht ab!
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
Jahwe hat David einen wahrhaftigen Eid geschworen, von dem er nicht abgehen wird: “Einen, der deinem Leib entsprossen, will ich auf deinen Thron setzen!”
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Wenn deine Söhne meinen Bund beobachten und meine Zeugnisse, die ich sie lehren werde, so sollen auch ihre Söhne für immer auf deinem Throne sitzen.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Denn Jahwe hat Zion erwählt, hat es zum Wohnsitze für sich begehrt:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
“Dies ist für immer meine Ruhestätte; hier will ich wohnen, denn nach ihr verlangte ich.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
“Ich will Zion reichlich segnen, ihre Armen mit Brot sättigen.
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
“Ihre Priester will ich mit Heil bekleiden, und ihre Frommen sollen fröhlich jubeln.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
“Daselbst will ich David Macht verleihen, eine Leuchte zurichten meinem Gesalbten.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
“Seine Feinde will ich in Schande kleiden, doch auf ihm soll seine Krone glänzen!”
