Zsoltárok 132
1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Ein Stufenlied. / Gedenke, Jahwe, dem David / All die Opfer, die er gebracht.
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Er leistete Jahwe einen Schwur, / Gelobte dem starken Gott Jakobs:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
"Wahrlich, nicht geh ich ins Zelt meines Hauses, / Nicht besteig ich das Bett meines Lagers,
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
Nicht gönne ich Schlaf meinen Augen / Noch meinen Wimpern Schlummer:
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
Bis ich eine Stätte für Jahwe gefunden, / Eine Wohnung für Jakobs starken Gott."
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Sieh, wir hörten, sie sei in Efrâta, / Wir haben sie dann in Jaars Gefilden gefunden.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
So laßt uns denn in seine Wohnung gehn, / Uns niederwerfen vor seiner Füße Schemel.
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Auf, Jahwe, begib dich zu deiner Ruhstatt, / Du und die Lade, das Bild deiner Macht!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Deine Priester werden dir dienen in Treue, / Und deine Frommen werden sich freun.
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Um Davids, deines Knechtes, willen / Versage nicht deines Gesalbten Bitte!
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
Jahwe hat David geschworen / — Wahr ist's, nicht nimmt er's zurück —: / Von der Frucht deines Leibes / Will ich einen Mann auf den Thron dir setzen.
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Halten deine Söhne den Bund mit mir / Und mein Zeugnis, das ich sie lehre: / So sollen auch ihre Söhne für immer / Dir auf dem Throne sitzen."
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Denn Jahwe hat Zion erwählt, / Hat es zu seinem Wohnsitz begehrt:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
"Dies ist meine Ruhstatt für immer; / Hier will ich bleiben, weil ich es begehrt.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Seine Nahrung will ich reichlich segnen, / Seine Armen sättigen mit Brot.
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Seine Priester will ich kleiden in Heil, / Und seine Frommen sollen laut jauchzen.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Dort laß ich ein Horn für David sprossen: / Meinem Gesalbten hab ich eine Leuchte bereitet.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Seine Feinde will ich in Schande kleiden, / Aber auf ihm soll glänzen seine Krone."
