Zsoltárok 132
1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Cantique graduel. Éternel, souviens-toi de David, et de toutes ses tribulations!
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Il fit à l'Éternel ce serment, ce vœu au Dieu puissant de Jacob:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
« Je ne rentre point sous le toit de ma maison, et je ne monte point vers le lit où je repose;
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
je n'accorde ni le dormir à mes yeux, ni le sommeil à mes paupières,
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
que je n'aie trouvé un séjour pour l'Éternel, une demeure pour le Dieu puissant de Jacob. »
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Voici, nous apprenions qu'elle était à Ephrata, puis nous la trouvions dans les champs de Jahar.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Rendons-nous à Sa demeure, prosternons-nous devant Son marchepied!
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Lève-toi, Éternel, viens à ton lieu de repos, toi, et l'arche de ta majesté!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Que tes prêtres soient vêtus de la grâce, et que tes saints poussent des cris de joie!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Pour l'amour de David, ton serviteur, ne rebute pas ton Oint!
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
L'Éternel fit à David un serment véridique, Il n'en reviendra point: « Je mettrai sur ton trône un fruit de tes entrailles.
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Si tes fils gardent mon alliance et les lois que je leur enseigne, leurs enfants aussi à jamais seront assis sur ton trône. »
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Oui, l'Éternel a fait choix de Sion, Il veut y fixer sa demeure.
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
« C'est ici pour jamais le lieu de mon repos, je veux y demeurer, car je l'ai choisie.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Je veux bénir sa nourriture, et rassasier de pain ses indigents.
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Et je revêtirai ses prêtres de salut, et ses saints pousseront des cris de joie.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Là j'élèverai la puissance de David, et je tiendrai devant mon Oint un flambeau.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Je revêtirai ses ennemis d'opprobre, et sur sa tête son diadème brillera. »
