Zsoltárok 132
1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Cantique de Maaloth. Éternel, souviens-toi de David et de toute son affliction;
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Lui qui jura à l'Éternel, et fit ce vœu au Puissant de Jacob:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
Si j'entre sous l'abri de ma maison, et si je monte sur le lit où je repose;
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
Si je donne du sommeil à mes yeux, du repos à mes paupières;
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
Jusqu'à ce que j'aie trouvé un lieu pour l'Éternel, une demeure pour le Puissant de Jacob!
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Voici, nous en avons entendu parler à Éphrath; nous l'avons trouvée dans les champs de Jaar.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Entrons dans ses demeures; prosternons-nous devant son marche-pied!
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Lève-toi, ô Éternel, viens au lieu de ton repos, toi et l'arche de ta force!
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Que tes sacrificateurs soient revêtus de justice, et que tes bien-aimés chantent de joie!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Pour l'amour de David, ton serviteur, ne rejette pas la face de ton Oint!
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
L'Éternel a juré la vérité à David, et il n'en reviendra pas: Je mettrai sur ton trône le fruit de tes entrailles.
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Si tes fils gardent mon alliance et mes témoignages que je leur enseignerai, leurs fils aussi, à perpétuité, seront assis sur ton trône.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Car l'Éternel a fait choix de Sion; il l'a préférée pour y faire son séjour.
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
Elle est, dit-il, le lieu de mon repos, à perpétuité; j'y habiterai, car je l'ai choisie.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Je bénirai abondamment ses vivres; je rassasierai de pain ses pauvres.
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Je revêtirai de salut ses sacrificateurs, et ses fidèles chanteront d'une grande joie.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
C'est là que je ferai lever une corne à David, et que je prépare une lampe à mon Oint.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Je couvrirai de honte ses ennemis, et sur lui brillera son diadème.
