Zsoltárok 132
1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Cantique de Mahaloth. Ô Eternel! souviens-toi de David, [et] de toute son affliction.
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
Lequel a juré à l'Eternel, [et] fait vœu au Puissant de Jacob, [en disant]:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
Si j'entre au Tabernacle de ma maison, [et] si je monte sur le lit où je couche;
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
Si je donne du sommeil à mes yeux, [si je laisse] sommeiller mes paupières,
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
Jusqu’à ce que j'aurai trouvé un lieu à l'Eternel, [et] des pavillons pour le Puissant de Jacob.
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Voici, nous avons ouï parler d'elle vers Ephrat, nous l'avons trouvée aux champs de Jahar.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Nous entrerons dans ses pavillons, [et] nous nous prosternerons devant son marchepied.
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Lève-toi, ô Eternel! [pour venir] en ton repos, toi, et l'Arche de ta force.
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Que tes Sacrificateurs soient revêtus de la justice, et que tes bien-aimés chantent de joie.
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
Pour l'amour de David ton serviteur, ne fais point que ton Oint tourne le visage en arrière.
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
L'Eternel a juré en vérité à David, [et] il ne se rétractera point, [disant]: je mettrai du fruit de ton ventre sur ton trône.
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Si tes enfants gardent mon alliance, et mon témoignage, que je leur enseignerai, leurs fils aussi seront assis à perpétuité sur ton trône.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Car l'Eternel a choisi Sion; il l'a préférée pour être son siège.
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
Elle est, [dit-il], mon repos à perpétuité; j'y demeurerai, parce que je l'ai chérie.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Je bénirai abondamment ses vivres; je rassasierai de pain ses pauvres.
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Et je revêtirai ses Sacrificateurs de délivrance; et ses bien-aimés chanteront avec des transports.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Je ferai qu'en elle germera une corne à David; je préparerai une lampe à mon Oint.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Je revêtirai de honte ses ennemis, et son diadème fleurira sur lui.
