Zsoltárok 132
1 Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
Herre! kom David i Hu for alle hans Lidelser,
2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
ham, som tilsvor Herren og lovede Jakobs mægtige:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
„Jeg vil ikke gaa ind i mit Hus's Telt, jeg vil ikke opstige paa min Sengs Leje;
4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
jeg vil ikke lade mine Øjne sove, eller mine Øjenlaage blunde,
5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
førend jeg finder et Sted for Herren, en Bolig for Jakobs mægtige.‟
6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
Se, vi hørte om den i Efrata; vi fandt den paa Jaars Mark.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
Vi ville gaa ind i hans Bolig, vi ville tilbede for hans Fødders Fodskammel.
8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
Herre! staa op til din Hvile, du og din Magts Ark.
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
Lad dine Præster klæde sig med Retfærdighed og dine hellige synge med Fryd.
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
For David, din Tjeners Skyld, forskyd ikke din Salvedes Ansigt!
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
Herren tilsvor David den Sandhed, fra hvilken han ikke vilde vige: „Af dit Livs Frugt vil jeg sætte en Mand paa din Trone.‟
12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
Dersom dine Børn holde min Pagt og mine Vidnesbyrd, som jeg vil lære dem, da skulle og deres Børn altid sidde paa din Trone.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
Thi Herren har udvalgt Zion, han har begæret sig den til Bolig:
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
„Den er min Hvile altid, her vil jeg bo; thi jeg har begæret den.
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
Jeg vil velsigne Spisen der, jeg vil mætte de fattige der med Brød.
16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
Og jeg vil klæde dens Præster med Salighed, og dens hellige skulle synge med Fryd.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
Der vil jeg lade et Horn opvokse for David; jeg har beredt en Lampe for min Salvede.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
Hans Fjender vil jeg klæde i Skam, men paa ham skal hans Krone blomstre.
