Zsoltárok 131

1 Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után;

«Yuⱪiriƣa qiⱪix nahxisi»; Dawut yazƣan küy: — I Pǝrwǝrdigar, kɵnglüm tǝkǝbbur ǝmǝs, Nǝzirimmu üstün ǝmǝs; Mǝn qong ixlar bilǝnmu, Yaki qamim yǝtmǝydiƣan karamǝt ixlar bilǝnmu mǝxƣul bolmaymǝn;

2 Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.

Bǝrⱨǝⱪ, anisining ⱪuqiⱪida yatⱪan ǝmqǝktin ayrilƣan balidǝk, Ɵz jenimni besiwelip tinqlandurdum; Kɵnglüm iqimdǝ ǝmqǝktin ayrilƣan balidǝktur.

3 Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!

Israil Pǝrwǝrdigarƣa ümid baƣlisun; Ⱨazirdin baxlap, ǝbǝdil’ǝbǝdgiqǝ!