Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

En vallfartssång. Ur djupen ropar jag till dig, HERRE.

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Herre, hör min röst, låt dina öron akta på mina böners ljud.

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Om du, HERRE, vill tillräkna missgärningar, Herre, vem kan då bestå?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Dock, hos dig är ju förlåtelse, på det att man må frukta dig.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Jag väntar efter HERREN, min själ väntar, och jag hoppas på hans ord.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Min själ väntar efter Herren mer än väktarna efter morgonen, ja, mer än väktarna efter morgonen.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Hoppas på HERREN, Israel; ty hos HERREN är nåd, och mycken förlossning är hos honom.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Och han skall förlossa Israel från alla dess missgärningar.