< Zsoltárok 130 >

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
Iz globin sem klical k tebi, oh Gospod.
2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!
Gospod, usliši moj glas. Naj bodo tvoja ušesa pozorna na glas mojih ponižnih prošenj.
3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
Če si boš ti, Gospod, zaznamoval krivičnosti, oh Gospod, kdo bo vzdržal?
4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
Toda s teboj je odpuščanje, da bi se te lahko bali.
5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.
Čakam na Gospoda, moja duša čaka in v njegovo besedo zaupam.
6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
Moja duša čaka na Gospoda bolj kakor tisti, ki stražijo na jutro, pravim, bolj kakor tisti, ki stražijo na jutro.
7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
Naj Izrael upa v Gospoda, kajti z Gospodom je usmiljenje in z njim je obilna odkupitev.
8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.
On bo Izraela odkupil pred vsemi njegovimi krivičnostmi.

< Zsoltárok 130 >