Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Das profundezas a ti clamo, ó Senhor.

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Senhor, escuta a minha voz: sejam os teus ouvidos attentos á voz das minhas supplicas.

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Se tu, Senhor, observares as iniquidades, Senhor, quem subsistirá?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Porém comtigo está o perdão, para que sejas temido.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Aguardo ao Senhor; a minha alma o aguarda, e espero na sua palavra.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

A minha alma aguarda ao Senhor, mais do que os guardas pela manhã, mais do que aquelles que vigiam pela manhã.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Espere Israel no Senhor, porque no Senhor ha misericordia, e n'elle ha abundante redempção.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

E elle remirá a Israel de todas as suas iniquidades.