Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Sabo-Pionjonañe Boak’an-dalek’ ao ty nitoreovako ama’o ry Iehovà;

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Ry Talè, haoño ty feoko! Ampijanjiño o ravembia’oo ty feon-kalaliko.

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Lehe Ihe r’Iehovà ro namolily hakeo, ia, ry Talè, ty ho nahafijohañe?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Fe ama’o ty fañafahan-kakeo; soa te hañeveñañe.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Mitamà Iehovà iraho, mandiñe ty troko, o tsara’oo ro salalaeko.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Mitamà i Talè ty fiaiko mandikoatse ty mpandiñe maraindraiñe, eka, ty mpandiñe maraindraiñe.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

O Israeleo, mitamà Iehovà, am’ Iehovà ao ty fikokoa-migahiñe ama’e ty fijebañañe mihenehene.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Ie ty hijebañe Israele amo fonga hakeo’eo.