Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Canticum graduum. [De profundis clamavi ad te, Domine;

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Domine, exaudi vocem meam. Fiant aures tuæ intendentes in vocem deprecationis meæ.

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Si iniquitates observaveris, Domine, Domine, quis sustinebit?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Quia apud te propitiatio est; et propter legem tuam sustinui te, Domine. Sustinuit anima mea in verbo ejus:

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

speravit anima mea in Domino.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

A custodia matutina usque ad noctem, speret Israël in Domino.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Quia apud Dominum misericordia, et copiosa apud eum redemptio.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Et ipse redimet Israël ex omnibus iniquitatibus ejus.]