Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Ó, Drottinn, ég er í nauðum staddur, heyrðu hróp mitt!

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Hlustaðu á mig! Svaraðu og hjálpaðu mér!

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Drottinn, ef þú rifjaðir sífellt upp syndir okkar, hver fengi þá staðist?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

En þú fyrirgefur! Getum við annað en óttast þig og elskað?

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Og þess vegna bið ég og vona og treysti hjálp Guðs, því að hann hefur lofað að hjálpa.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Næturverðirnir þrá nýjan dag, en ég þrái Drottin enn meira!

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Ísrael, treystu Drottni því að hann er góður og miskunnsamur og veitir gnægð lausnar.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Hann mun sjálfur leysa Ísrael frá öllum misgjörðum hans.