Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!