Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Waƙar haurawa. Daga cikin zurfafa na yi kuka gare ka, ya Ubangiji;

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Ya Ubangiji, ka ji muryata. Bari kunnuwanka su saurara ga kukata ta neman jinƙai.

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

In kai, ya Ubangiji, za ka lissafta zunubai, Ya Ubangiji, wa zai tsaya?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Amma tare da kai akwai gafartawa, saboda haka ake tsoronka.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Zan jira Ubangiji, raina zai jira, kuma a cikin maganarsa na sa zuciyata.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Raina na jiran Ubangiji fiye da yadda mai tsaro yakan jira safiya, fiye da yadda mai tsaro yakan jira safiya.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Ya Isra’ila, sa zuciya ga Ubangiji, gama tare da Ubangiji akwai ƙauna marar ƙarewa kuma tare da shi akwai cikakkiyar fansa.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Shi kansa zai fanshi Isra’ila daga dukan zunubansu.