< Zsoltárok 130 >
1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
Yon chan pou monte vè tanp lan. Soti nan pwofondè abim nan, mwen te kriye a Ou menm, O SENYÈ.
2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!
SENYÈ, koute vwa mwen! Kite zòrèy Ou rete atantif a vwa siplikasyon mwen yo.
3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
Si Ou menm, SENYÈ, ta sonje inikite yo, O SENYÈ, se kilès ki ta kab kanpe?
4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
Men avèk Ou menm, gen padon, pou moun ta gen reverans Ou.
5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.
Mwen tann SENYÈ a. Nanm mwen ap tann e nan pawòl Li, mwen mete espwa m.
6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
Nanm mwen ap tann SENYÈ a plis pase gadyen k ap tann maten rive a. Anverite, plis pase gadyen k ap tann maten rive a.
7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
O Israël, mete espwa nan SENYÈ a. Paske kote SENYÈ a ye, gen mizerikòd. Avèk Li, gen redanmsyon an abondans.
8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.
Li va fè redanmsyon Israël de tout inikite Li yo.