Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Ein Lied im höhern Chor. Aus der Tiefe rufe ich, HERR, zu dir.

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Herr, höre auf meine Stimme, laß deine Ohren merken auf die Stimme meines Flehens!

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

So du willst, HERR, Sünden zurechnen, Herr, wer wird bestehen?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Denn bei dir ist die Vergebung, daß man dich fürchte.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

Ich harre des HERRN; meine Seele harret, und ich hoffe auf sein Wort.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Meine Seele wartet auf den Herrn von einer Morgenwache bis zur andern.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Israel, hoffe auf den HERRN! denn bei dem HERRN ist die Gnade und viel Erlösung bei ihm,

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

und er wird Israel erlösen aus allen seinen Sünden.