Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Cantique des pèlerinages. Du fond de l'abîme, je t'invoque, ô Éternel!

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Seigneur, écoute ma voix! Que tes oreilles soient attentives A ma voix suppliante!

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Éternel, si tu tiens compte des iniquités, Seigneur, qui subsistera?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Mais le pardon se trouve auprès de toi. Afin qu'on te craigne!

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

J'ai mis mon espoir en l'Éternel; mon âme espère en lui, Et j'ai confiance en sa parole.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Mon âme attend le Seigneur, Plus que les sentinelles n'attendent le matin, Oui, plus que les sentinelles n'attendent le matin.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Israël, mets ton espoir en l'Éternel; Car en l'Éternel se trouve la miséricorde, Et la rédemption abonde auprès de lui!

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

C'est lui qui délivrera Israël De toutes ses iniquités.