Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Cantique graduel. Du fond des abîmes je t'implore, Éternel!

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Seigneur, entends ma voix! Que ton oreille soit attentive à ma prière!

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Si tu gardes la mémoire des transgressions, Éternel, Seigneur, qui est-ce qui subsistera?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Mais non, le pardon est par devers toi, afin qu'on te craigne.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

J'espère dans l'Éternel, mon âme espère, et je compte sur sa promesse.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Mon âme attend l'Éternel, plus que la sentinelle n'attend le matin, que la sentinelle n'attend le matin.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Israël, espère dans l'Éternel! car la miséricorde est par devers l'Éternel, et Il a par devers lui un trésor de rédemption.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Et Il rachètera Israël de toutes ses transgressions.