Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Cantique des degrés. Du fond de l’abîme je t’invoque, ô Éternel!

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Seigneur, écoute ma voix! Que tes oreilles soient attentives A la voix de mes supplications!

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Si tu gardais le souvenir des iniquités, Éternel, Seigneur, qui pourrait subsister?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Mais le pardon se trouve auprès de toi, Afin qu’on te craigne.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

J’espère en l’Éternel, mon âme espère, Et j’attends sa promesse.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Mon âme compte sur le Seigneur, Plus que les gardes ne comptent sur le matin, Que les gardes ne comptent sur le matin.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Israël, mets ton espoir en l’Éternel! Car la miséricorde est auprès de l’Éternel, Et la rédemption est auprès de lui en abondance.

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

C’est lui qui rachètera Israël De toutes ses iniquités.