Zsoltárok 130

1 Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Cantique des degrés. Je t’ai invoqué des lieux profonds, ô Éternel!

2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

Seigneur! écoute ma voix; que tes oreilles soient attentives à la voix de mes supplications.

3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

Ô Jah! si tu prends garde aux iniquités, Seigneur, qui subsistera?

4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Mais il y a pardon auprès de toi, afin que tu sois craint.

5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

J’ai attendu l’Éternel; mon âme l’a attendu, et j’ai eu mon attente en sa parole.

6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

Mon âme [attend] le Seigneur, plus que les sentinelles [n’attendent] le matin, que les sentinelles [n’attendent] le matin.

7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

Israël, attends-toi à l’Éternel; car auprès de l’Éternel est la bonté, et il y a rédemption en abondance auprès de lui;

8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.

Et lui rachètera Israël de toutes ses iniquités.